Húsvét van, a kereszténység legfontosabb ünnepe, a feltámadás örömünnepe. Kissé abszurd most vígnak lenni és örömlakomát csapni. Mégis, miért ne tennénk? Felfordult életünkben kapaszkodhatunk abba, ami stabilan jelen van a világban. A tavasz megérkezett, a természet virágzik, a húsvét pedig jött és megy, a tiszta ünnep lehetőségét kínálva. Az ünneplését annak, hogy vallásosságtól függetlenül megélhetjük a megtisztulást, a tavaszi nap-éj egyenlőséget, a természet bőségét és emberi kontroll nélküli körforgását, azt, hogy a veszteség és gyász után felszabadulás és újjászületés jön. Na és mi a helyzet azzal, hogy a húsvét eredetileg termékenységi ünnep is?