Kedvesek! Néhány hete a Revext fejlesztőinek jóvoltából önálló weboldalra költöztettem a blogomat, így a továbbiakban A tejhabos mindenit saját felületén (hiperlinkeltem) olvashatjátok a cikkeimet. Az itt megjelent cikkek áttöltése az új helyre folyamatosan zajlik. Köszönöm, ha velem tartotok…

Lassan három éve aktív része az életemnek a kung fu gyakorlás, annak minden verejtékével, izomgyűrésével, szenvedélyével és meditatív állapotával, ám egyre inkább foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy milyen helye van a nőiségnek ebben a lenyűgöző, de igen kemény világban. A lehető legjobb forrást…

Immáron több, mint másfél hónapja töltöm napjaimat itthon, önkéntes karanténban és home office-ban. Kávézó-elvonásban. Sürgés-forgás nélkül. Slow-ban. Leültem merengni azon, hogyan is érzem ettől magam. Nem a felszínen, hanem odabent, mélyen. Egy kávé mellett elmesélem.

A koronavírus alattomosan terjeszkedik, az általa okozott aggodalom és pánik pedig szépen begyűrűzött a mindennapjainkba. Nem tagadom, engem is foglalkoztat a probléma, ám elhatároztam, nem vagyok hajlandó az alapvető tudatosság szintjénél túlmutató figyelmet szentelni rá. Ezért ebben a posztban…

Csupán néhány életév áll mögötte, de apró fejében empirikusan már megfogalmazódott a gondolat: a tél szívás…a hó szép, de hideg, tehát az is szívás…szánkózni pedig egyáltalán nem mókás, mert mi a fenének csúszunk le, aztán meg vonszoljuk magunkat vissza a dombtetőre, hogy túlöltöztetett testtel,…

Beköszöntött az ősz. November, eső, köd, hideg, nyirkos ruhák, szürke égbolt. Kint a hirtelen hideg miatt tűrhetetlen didergés, míg a BKV-s tömegben a hirtelen felindulásból magamra aggasztott több réteg ruha alatt kemény izzadás, hisztis káromkodással kísérve. Ugyanakkor sütőtök minden formában,…

Hahó! Két hete nápolyi élményeimről meséltem nektek (amelyet itt találtok), és most egy kisebb kitérő után ismét a dél-olasz régió központjába szeretnélek kalauzolni benneteket. Élvezetes olvasást kívánok!

Leszállt a gép. A reptéren azonnal megcsapott a fülledt, párás, tengeri meleg levegő. Emberek, motorok, autók kaotikus tömegében valahogy eljutottunk a Garibaldi állomásra, ahonnan metróra szálltunk. Miután az ellenőr nyitott kedvességgel, önként segített nekünk megtalálni a megfelelő járatot és túl…

Kifogások helyett. Ez áll a Telekom Vivicittá városvédő futáson kapott pólómon. Annyi minden benne van ebben a mondatban. Nem csak a futás kontextusában, ez bármire igaz, amit az életben halogatunk. Így például arra is, amikor mellőzzük a természetjárást, hisz ugye nincs rá idő. Ám erdőbe menni…

Képzeljük el, hogy a jó tejhabos kávé, a futás és a kitartó küzdelem egy asztalhoz ülnek le vacsorázni. Mi lehet vajon a közös témájuk, ami mindhármukat igazán lázba hozza? Megvizsgálom hát, mi lehet a közös bennük. Eféléken merengek ma a kávézásom közben.