Immáron több, mint másfél hónapja töltöm napjaimat itthon, önkéntes karanténban és home office-ban. Kávézó-elvonásban. Sürgés-forgás nélkül. Slow-ban. Leültem merengni azon, hogyan is érzem ettől magam. Nem a felszínen, hanem odabent, mélyen. Egy kávé mellett elmesélem.

Húsvét van, a kereszténység legfontosabb ünnepe, a feltámadás örömünnepe. Kissé abszurd most vígnak lenni és örömlakomát csapni. Mégis, miért ne tennénk? Felfordult életünkben kapaszkodhatunk abba, ami stabilan jelen van a világban. A tavasz megérkezett, a természet virágzik, a húsvét pedig jött és…

Kicsiként arról álmodtam, hogy amikor nagy leszek, összegyűjtöm a világ összes nélkülöző, kóbor állatát, és egy hatalmas állatmenhelyet nyitok, ahol a jószágok biztonságban lehetnek. Nem, fogalmam sem volt még arról, ki az a Noé és mit csinált az állatokkal. És nem, nem volt egy kiforrott tervem,…