Tegnap éjjel nehezet álmodtam. Éltem a megszokott környezetemben, egyszer csak magam mögé pillantottam, és egy hatalmas tornádó közeledett felém. Első reakcióm, mint a körülöttem lévő embereknek is, hogy fogalmam sincs, mi következik. Amint gondolkodni kezdtem rajta, már esélyem sem volt menekülni. Hatalmas és tompa robbanásszerű hang csapott le, majd elözönlötte a várost a mérgező finompor. Tudtam, ha levegőt veszek, megfulladok. Próbáltam visszatartani a lélegzetemet, de egyre nehezebben ment. Kerestem, hova menekülhetnék. De nem találtam semmit. Mint sokan mások sem. Aztán felébredtem.

Egy hete Nápolyban jártam, amelyről első részletben már meséltem is nektek legutóbbi bejegyzésemben (Tejhabos élet Nápolyban, praktikus tanácsokkal - I. rész). Ígértem, hogy a következő alkalommal folytatom a beszámolót. Ám most egy extra „offtopic”-kal szeretnék előállni, ami mellett egyszerűen nem mehetek el szó nélkül. Ígérem, a nápolyi beszámoló hamarosan folytatódik.

Egyetlen gondolat erejéig azonban mégis Nápoly környékére kalauzollak benneteket. Múlt héten ugyanis Pompeiben is jártam. Ezt a várost Kr.u. 79-ben a Vezúv vulkán pusztította és feledtette el évszázadokon át az emberekkel. A római kori romok között mászkáltam, és egy egész város teljes életéről olvastam közben; képet kaptam az ott élt emberek mindennapjairól vagy legalábbis feltételezett mindennapjairól. Miután hazajöttem, egy rövidfilmet is láttam, ami bemutatja a város elpusztulásának egyetlen napját. Ti is megnézhetitek ezen a linken.

Megérintett, és érzelmileg sokkolt a gondolat, hogy a természetnek mekkora ereje lehet az emberi élet fölött. Hogy egyetlen vulkán egyetlen nap alatt képes betemetni és elpusztítani egy várost és annak kb. 20ezer lakosát, azok állatait, és az általuk épített mesterséges környezetüket.

Nos, ma a nyári szabadságom végéhez közeledvén újra belevetettem magam a világ hírfolyamába, és amit láttam, elrettentett. Pompeit a vulkán elönthette, mert nem lehetett előre mérni annak kitörését, annak működéséről nem voltak még adatokban leírható információk, és a vulkanikus jelenségről nem terjedhetett olyan villámgyorsan a hír, mint ma, a XXI. század internetvilágában (és egyébként is, a vulkánkitörés általában hirtelen érkezik). Mégis, ebben a hihetetlen információáramban, ebben a kiterjedt online tértől hemzsegő modern közegben valahogy nem tudott kellő hangsúlyt kapni, hogy a Föld légterében lévő oxigén 20 %-át adó terület, a Föld tüdeje, vagyis az Amazonas őserdő lángokban áll már 16 napja! A tavalyihoz képest most több, mint 80%-kal nagyobb méreteket ölt az erdőtüzek száma ebben a térségben.

A kép forrása: https://edition.cnn.com/2019/08/21/americas/amazon-rainforest-fire-intl-hnk-trnd/index.html

A közösségi médiában ugyan néhány napja elindult a posztáradat, a #amazonas, #prayforamazonas fotók és bejegyzések sora, amelyben vannak persze szenzációhajhász, pánikkeltő és nem valós vagy legalábbis nem a jelenlegi állapotot tükröző képek is, ám a lényegen ez semmit sem változtat: 16 napja folyamatosan ég azon kevés természetes őserdők közül a legnagyobb, amelyben a legszélesebb körű a faji változatosság a Földön: a becslések szerint km²-ként 75ezer különböző fafajta, a becsült 5-10 milliónyi állatfajból az eddig megismert 1,4 millión belül 750ezer rovarfaj, 40ezer gerinces, 360ezer mikroéletforma, 378 hüllő, 2500 halfaj és 1600 madárfaj él ezen a vidéken.

Az online hírportálok ugyan már egyre inkább foglalkoznak ezzel a kérdéssel (lásd például az Index és a 444.hu jól érthető cikkeit), azonban akárkivel beszélgettem az elmúlt néhány napban, egyszerűen senki sem ejtett szót erről a katasztrófáról. Mert ennek még mindig nincs akkora hírértéke, mint egy robbantásnak, egy korrupciós leleplezésnek vagy egy – egyébként varázslatos és vallási kultusznak tekintendő – műemlék leégésének. Magam is szégyellem, hogy nyári szabadságom oltárán feláldoztam saját informálódásomat a világról, így felületes hírkövetéseim kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy erről a mindannyiunkat érintő tragédiáról, amit a francia elnök világválságnak tekint, ismereteket szerezzek.

Gondoljunk bele, mi mindent élvezünk az életünkben, amit a természet biztosít számunkra?

Hiszen ugye éljük a napjainkat, foglalkozunk a saját életünk vagy esetleg mikrokörnyezetünk aggasztó és felemelő jelenségeivel, azonban mindeközben megesik, hogy elfeledkezünk arról a környezetről, amely életteret ad nekünk. Amelyben ihatunk tiszta vizet, ehetünk pálmaolajjal dúsított Nutellát, választhatunk másik kontinensről származó gyümölcsöt és jó esetben hazai zöldséget egyaránt, fürödhetünk szerencsés esetben tengerben, otthon pancsolhatunk a kádban, kirándulhatunk az erdőben, napozhatunk a szabadban, jó esetben friss levegőt szívhatunk, és, ha akarunk és van rá pénzünk, gyakorlatilag bármit tehetünk, szándékunk szerint, szinte korlátok nélkül. Ugyanígy, ihatjuk a tejhabos csodakávékat egy csodás kávézó teraszán, élvezve a napsütést és a nyarat, s közben a világ másik részén, ahonnan éppen az isteni kávénk származik, eddig nem látott pusztítás folyik.

A kép forrása: https://www.bworldonline.com/coffee-farmers-due-to-meet-in-brazil-amid-crisis-seek-alternatives/

De mi történik, ha maga a hátteret adó élettér hirtelen eltűnik? Mi marad számunkra?

A mezőgazdasági exportra összpontosító illegális fakitermelések, faégetések eddig is súlyos problémát jelentettek az Amazonas-medence élővilága számára, amit tetőzött a természetes módon kialakult erdőtüzek egyre növekvő száma is. A brazil kormány ignorálja a jelenséget, sőt, az erdők megmentéséért vívott küzdelmet tetteivel és nyilatkozataival még hátráltatja, akadályozza is. Pedig a faégetések szén-dioxidot termelnek, amely értelemszerűen káros a levegőháztartásunk szempontjából, fokozza az üvegházhatást. Ezzel együtt nyilván kevesebb fa kevesebb oxigént termel. Arról már nem is beszélve, hogy ennek a kb. 750ezer rovarfajnak, 40ezer gerincesnek, 1600 madárfajnak és az Amazonas-medence közel 22millió lakosából szigorúan véve is legalább a kb. 1millió őslakosnak ez a fás természet adja az életteret, a mindennapokat.

A kép forrása: https://www.express.co.uk/news/world/1168299/amazon-rainforest-fire-how-did-amazon-fires-start-cause-deforestation-how-long-fire

Nézzétek, itt él például a jaguár:

A kép forrása: https://www.worldwildlife.org/species/jaguar

Itt él a világ legkisebb majma:

A kép forrása: https://index.hu/tudomany/til/2015/07/10/a_vilag_legkisebb_majomfaja_konnyebb_mint_egy_iphone/

Itt él a lajhár:

A kép forrása: http://www.erdekesvilag.hu/kozel-egymillio-focipalyanak-megfelelo-erdot-irtottak-ki-az-amazonas-medenceben/

Itt él ez a gyönyörű orchidea:

A kép forrása: Pinterest

De itt él a paradiófa is:

A kép forrása: Wikipédia

És ez egy tüdő, a mi tüdőnk:

A kép forrása: Pixabay

Az Amazonas-medence önmagában a létezésével pedig épp ennek a működtetéséhez járul hozzá végső soron.

Tehát, ha esetleg felmerült volna bárkiben is a kérdés, hogy mi közünk van nekünk ehhez az egész sztorihoz, akkor azt hiszem, ez utóbbi önmagáért beszél.

Tudom, hogy nehéz aktívan tenni egy ügy érdekében, és sokszor még az is nehéz, hogy passzívan álljunk ki valami mellett (értsd: nem egyszerű a saját egyéni problémáink és napi feladataink mellett globális, és a mindennapjainkba egyelőre még nem begyűrűzött, de globálisan aktuális kérdésekkel foglalkozni; ugyancsak nem könnyű lemondani arról, amit eddigi életvitelünkben már megszoktunk – ezzel összefüggést mutató korábbi bejegyzéseimet itt érhetitek el:

• Empátia a műanyagmentes júliusban
• Újhullámos piac a műanyagmentes júliusban
• Műanyag helyett kávét a kávéba
• A műanyagmentes július csillaga).

Azt is tudom, hogy a legelső és legegyszerűbb emberi reakciónk a világ aktuális kihívásaira rendszerint az, hogy mi ehhez kicsik vagyunk, mi ezt nem tudjuk innen megoldani.

Fontos, hogy lássuk, a természet nem várja tőlünk a megoldást. A természet teszi a dolgát, amíg hagyjuk, hogy tegye, és a természet így vagy úgy túl fog élni bennünket is.

A kép forrása: https://www.greenpeace.org/hungary/fedezd-fel/termeszet-kornyezet/

Nekünk nem megoldani kell a felmerülő problémákat, hanem a magunk szintjén lehetőségünk szerint apró vagy nagy lépéseket tenni azért, hogy azt a szeretett és megszokott környezetet, amiben élhetünk, hosszútávon fenntarthatóvá tegyük. Amíg egyetlen tizenhat éves diáklány képes félredobni a kamaszok szerelmes és lázadó hétköznapjait azért, hogy felálljon és egy közös ügyért felszólaljon és cselekedjen; amíg emberek ezrei képesek a saját szabadidejüket és energiáikat arra szánni, hogy különböző formákban küzdjenek a természet fenntarthatóságáért; és amíg Leonardo Dicaprio hollywoodi csúcsszereplései mellett képes elhivatottan kiállni a környezetvédelem égető ügyei mellett, addig mi is dönthetünk úgy, hogy nem hagyjuk elmenni a fülünk mellett például azt a hírt, hogy lángol az Amazonas; vagy dönthetünk úgy, hogy támogatjuk az esőerdők (vagy akár a hazai erdők) megmentéséért vívott küzdelmet, az egyszer használatos műanyaggyártás elleni küzdelmet, a zero waste mozgalmakat, a tudatos vásárlást ösztönző mozgalmakat, a tiszta ivóvíz-ellátásért tett lépéseket és bármit, aminek célja a környezetünk élhető állapotban megtartása.

Ha nem tehetitek meg, hogy anyagilag finanszírozzátok a környezetvédelemért harcoló szervezeteket, vagy vásároljatok bio-, ökoélelmiszereket, attól még megtehetitek, hogy elgondolkodtok, utánajártok, nektek milyen lehetőségeitek vannak egy környezetbarát életvitel kialakításáért. Nem vesztek Nutellát? Sem olyan chipset, kekszet, amiben pálmaolaj (pálmazsír) van? Nem veszitek el a boltban az egyszerhasználatos műanyag zacskót zöldség vagy pékáru-vásárláskor? Nemet mondtok az egyesével műanyagba kiporciózott olyan termékre, amit nagyobb és egyetlen csomagolásba tett formában is megvásárolhatnátok? Megnézitek, hogy FSC tanúsítvány (a fenntartható erdőgazdálkodásból származó termékek jelölése) szerepel-e azon a terméken, amit vásároltok? Hazai termékeket vásároltok? Szelektíven gyűjtitek a hulladékot? Nem pazaroljátok és lehetőség szerint feldolgozzátok az élelmiszer-alapanyagokat, amiket megvásároltatok? Zuhanyzás közben leállítjátok a folyóvizet, amikor épp nincs rá szükség? Használt vagy újrahasznosított anyagból készült ruhát viseltek? Lekapcsoljátok a villanyt, amikor nincs szükség rá? Lemondtok az autóról, amikor csak tehetitek? Posztoltok Facebookon vagy Instán egy környezetvédelmi bejegyzést, cikket? Beszélgettek a legfontosabb környezetvédelmi kérdésekről a barátaitokkal? Példát mutattok a környezeteteknek? Még sorolhatnám, mennyi és mennyi napi szintű döntést hozhatunk meg, amelyek mind számítanak. Igenis számít, hogy te mit cselekszel, hogy én mit cselekszem és, hogy együtt mit cselekszünk!

A kép forrása: https://fenntarthatovilag.wordpress.com/2014/08/21/gondolkodj-globalisan-cselekedj-lokalisan/

Ne várjatok a holnapra, már ma kezdjétek, kezdjük el az élhető, szerethető környezetért vívott küzdelmet! Ha e bejegyzés ezen részéhez eljutottatok és eddig elolvastátok a soraimat, már hálásan köszönöm nektek. Mert lehet, hogy elgondolkodtatok. És lehet, hogy cselekedni is akartok. Jogotokban áll másként dönteni, ám ne feledjétek, a természet mindannyiunké, és arra nem kaptunk felhatalmazást, hogy elpusztítsuk, ami az életet jelenti számunkra.

-.-.-

Ebben a percben én a kanapén ülök. A Föld tüdeje pedig az életünkért küzd a lángokkal.

A kép forrása: https://www.geospatialworld.net/blogs/satellite-images-show-devastating-amazon-rainforest-fire/