Szeptember 29., vasárnap – a kávé világnapja volt. Nyilvánvaló, hogy a "tejhabos életből" sem hiányozhatott a kávé pont azon a napon, amikor azt ünnepeljük. Ünnep alkalmával rendszerint átgondolom, mit jelent az ünnepelt számomra. Így történt a kávé esetében is. De végül a privát jelentőségnél sokkal fontosabb konklúzióra jutottam.

„Kedves Kávé!

Szeretem, amikor kora reggel home-made őrlésed után beillatozod a konyhát és komplett aromaterápiát nyújtasz kis kotyogósomból kirotyogva. Aztán mézzel és tejhabbal felvértezve legördülnek ínyenc cseppjeid a torkomon, megnyitva az aznapi gasztroélményeim sorát. Te vagy az első, akivel szinte minden nap bandázok reggel, és megértéssel fogadod, akármilyen hangulatban is vagyok. Köszönöm, hogy a munkanapok délutánjaiba fényt hozol és emlékeztetsz, hogy röpöl az idő, és segítesz átlendülni a délutáni enervált munkaidő-perceken. Köszönöm, hogy csöndesen részese vagy a baráti csevegéseimnek, a munkamegbeszéléseimnek; és, hogy diszkréten jelen vagy, amikor merengek, amikor sírok vagy, amikor örülök. Imádom, hogy késő éjjel is jó társaságot nyújtasz, amikor lázadok a konvenciók ellen és „csakazértis” megiszlak. Szeretem, hogy különleges a gyümölcsöd, melegséget áraszt a babszíned és már nyersen, pörkölve is felébreszted az ízlelőbimbóim érdeklődését. És külön köszönet, hogy szociális természetedből adódóan harmonikusan kijössz a tejhabbal. De vajon Te is így örülsz nekem? ... Számítok rád a jövőben is, és ígérem, mindig csak akkor és csak úgy veszlek magamhoz, amikor és ahogyan élvezni tudom, amit nyújtasz.

Üdv,

tejhabos rajongód”

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy hálás vagyok azért, hogy napi szinten, akárhol is tartózkodjak épp, mindenütt van lehetőségem kávézni. Ugyanakkor a kávéhoz nem kizárólag fogyasztói élvezet kapcsolódik, és nem árt erről néha megemlékeznünk.

Szeptember elején részt vettem egy hobbi barista képzésen, ahol megismertem a kávé útját az ültetvényektől egészen a csészémig. Döbbenet, hogy a kávéültetvények világában külön foglalkozásnak számít elsősorban a nők körében a kávészemek egyesével történő szétválogatása, hogy mi, többezer kilométerre élő fogyasztók, megfelelő minőségben élvezhessük kávénkat. Szintén döbbenet, hogy egyes ültetvényesek éhbérért dolgoztatnak szakma nélkül kallódó helyieket, jobb esetben csak felnőtteket, rosszabb esetben iskoláskorú gyerekeket. Szomorú, hogy a tömegkereskedelem sokszereplős folyamatában az eladott kereskedelmi kávéból származó bevétel gyakran még a termelési, előállítási költségeket sem fedezi. A klímaváltozás pedig ezen a területen is megmutatja magát: a szárazság miatt csökken a kávéültetvények területe, nő a vízhiány, szaporodnak az eddig ismeretlen kártevők. Belegondolunk vajon mindezekbe, amikor egy csésze kávét a kezünkben tartunk?

Szerintem itt az ideje megismerkedni – ha még nem történt meg – a méltányos kávékereskedelem (fair trade, fairly traded), illetve a közvetítő kihagyásával való közvetlen kereskedés (direct trade) lényegével (habár ez a kettő jellemzően egybefolyik). A fair trade-ről bővebben itt olvashatsz. Bár a legszerencsétlenebb munkások számára nem jelent tutibiztos segítséget, hogy az ültetvényes közvetlenül több pénzhez jut az egyébként a fogyasztók számára kellemetlenül magasabb áron eladott kávéja után, mert a képzetlen munkaerőt bármikor pótolni lehet másikkal, mégis – annak ellenére, hogy szívjuk a fogunkat a magasabb árért – számtalan előnye van annak, ha odafigyelünk, milyen kávét vásárolunk.

1. A fair trade (fairly traded) elvileg garantálja, hogy az ár, amit kifizetsz, méltányos összeg, vagyis talán képes valóban fedezni az ültetvényen dolgozók munkabérét, a termelés költségeit.
2. A méltányos kereskedelemben előre fizetnek a termelőnek és hosszú távú szerződésekkel segítik a stabilabb, kiszámíthatóbb tervezést és működést.
3. "Fair trade" címkével ellátott kávéval elvileg támogathatunk jótékony célokat is: egyes független minősítő szervezetek (mint a Fair Trade Foundation) a közösen meghatározott minimum ár fölött rendszerint prémiumot is fizetnek a termelőknek, ha azok vállalják, hogy ezt a pénzt a közösség számára fontos célra fordítják (például orvosi ellátásra, oktatásra, ivóvízellátás javítására).
4. Az etikus kereskedelem támogatásával talán hosszú távon visszaszoríthatóvá válik a munkások kizsákmányoló, emberi jogaikat is sértő körülmények közötti munkáltatása, valamint talán egy lépéssel előrébb kerülnek az eddig a kereskedelmi kávéültetvényeken alkalmazott gyerekek ahhoz, hogy inkább iskolában töltsék a napjaikat.
5. Fair trade (fairly traded) termékek vásárlásával támogathatjuk a fenntartható gazdálkodást, az esőerdők védelmét az esztelen erdőirtásokkal szemben, a vegyszermentes és megfelelő talajvédelmi technikákkal történő termesztést, ezáltal az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentését is, a biodiverzitás megőrzését, az ültetvényeket üzemeltető farmerek környezetvédelmi szempontú érzékenyítését, amely a klímavédelem egyik kulcstényezője. Ezt a célt szolgálja egyébként a Rainforest Alliance címkével ellátott kávék fogyasztása is.

Ám szándékosan nem kizárólag a „Fair trade” címke használatára szeretném irányítani a figyelmet. Attól ugyanis, hogy egy kávétermék nincs ellátva ezzel a címkével, még nem jelenti egyben azt is, hogy a kávészemek ne származnának méltányos kereskedelemből (ezért megfelelőbb talán a fairly traded kifejezés). Vegyük például a specialty kávék esetét. Ezek a kávék nem csupán a különleges ízviláguk és magas minőségük miatt kerülhetnek a tudatos fogyasztó asztalára. A specialty kávék általában fair üzlet eredményeként kerülnek a fogyasztóhoz, hiszen egyrészt az importőr közvetlenül a kávéültetvényessel áll kapcsolatban, ismeri az adott gazdaságot, megbízható kapcsolatban áll vele, és abba az irányba motiválja az ültetvényest, hogy törekedjen a prémium minőségre és annak minden gazdálkodási velejárójára (gondolok itt például a megfelelő talajvédelemre és vegyszermentességre is), amelyért cserébe növelhető a forgalomba hozott kávé ára. A fogyasztó ugyanis általában megfizeti a prémium minőséget. (Persze felmerül bennem a kérdés, hogyan lehet kizárni a visszaélést a fogyasztó bizalmával, hiszen a kávétermesztés vízhasználaton alapuló módszerénél a vízhiányos területen folytatott gazdálkodásból is ki lehet erőszakolni, hogy a farmer az értékes vízkészletét a kávétermesztésre használja el ahelyett, hogy az közvetlenül a család asztalára kerülne.)

Gyönyörű példája a specialty kávéknak, a fairly és directly traded-nek ez a videó, amely a híres kávékóstoló és pörkölőmester, Daisuke Tanaka küldetéséről készült. A honlapja itt érhető el, érdemes kicsit böngészni rajta.

Van még néhány címke, amit a tudatosság jegyében érdemes szem előtt tartani, ám e bejegyzésben ezekre külön nem térek ki, egyelőre ugyanis csodás lenne az előbbiekkel széles körben megismerkedni. Ha kíváncsi vagy, itt megismerkedhetsz velük. De van egy etikus kávézást hirdető oldal is, amelyen szintén tisztázhatóak az alapvető fogalmak, jelölések.

Mindenesetre mi, XXI. századi egyes kávéfogyasztók azzal, hogy tudatosabban vásárolunk, hozzájárulhatunk egy hosszútávon talán fenntarthatóbb kávéiparhoz. Vagyis, ha kávét szeretnél fogyasztani, érdemes tudatosítani magadban, hogy ez annak ellenére, hogy hétköznapi mulatságnak tűnik, hatalmas luxus, tehát ennek megfelelően:

1. adj hálát azért, hogy örömödet lelheted benne,
2. szánj egy picivel több pénzt a beszerzésre és, ha nem tudod finanszírozni a drágább, de fair terméket, inkább igyál jó minőségből naponta kevesebbet (ezzel valószínűleg nem leszek népszerű),
3. ha betérsz egy kávézóba vagy kávéüzletbe, kérdezd meg a baristát, az eladót, hogy pontosan milyen terméket is vásárolsz, tudja-e, honnan származik, van-e közvetlen vagy kevés szereplős kapcsolatuk az ültetvényessel, fair kereskedelem terméke-e, és, ha nagyon elhivatott vagy, kérdezz rá a fenntartható gazdálkodás tényére is (ha találsz egy jó törzshelyet, ezt a kérdéssort csak egyszer kell lefuttatnod).
4. Megértem, hogy nem lehet száz százalékban és tökéletesen tudatos fogyasztóként élni úgy, hogy közben éld a modern társadalomban elfoglalt, éveken át kialakított és megszokott életedet, és maradj a normálisnak tekinthető keretek között, vagyis ne legyél visszatetszően csodabogár a többség számára nehezen akceptálható fogyasztói attitűdöddel. Ha tehát ez a pont illik rád leginkább, akkor se feledd, te is tehetsz valamit a fenntarthatóság jegyében: ha szimpla kereskedelmi kávét választasz, vegyél vissza legalább egyet a napi kávéfogyasztásodból. Hiszen tudod, a fogyasztásunk mennyisége is hatással van a kereskedelemre. Akkor is, ha úgy érzed, te csak egy vagy a sok fogyasztó közül. Te is számítasz!

A kávé világnapján ezek után egyértelmű, hogy olyan kávézóban jártam, ahol eleget tehetek tudatos fogyasztói attitűdömnek. A budapesti Lövőház utcában a Kaffeine Espresso Bar-t látogattam meg (https://www.facebook.com/kaffeineespressobar/). Specialty kávézó, a budai elitutca kiülős éttermeinek ölelésében.

Pici, újhullámos, laza helyiség, kevés benti ülőhellyel, inkább az utcai asztalokat engedve dominálni. Belépve az apró helyiség ajtaján lelkesen érdeklődtem a barista sráctól arról, hogy fair kereskedelem terméke-e, amit kínálnak. És mi volt a válasz? „Tessék? Nem ismerem, mi az a fair trade. Mire gondolsz?” – kérdezett vissza nagyra nyílt szemekkel. Mire elmagyaráztam neki, amit tudok. Aztán derengeni kezdett neki, hogy Hasbean márkájú, világos pörkölésű, kenyai specialty kávét szolgálnak épp fel, amiről azt lehet tudni, hogy az ültetvényesek tudottan megbízható gazdálkodást folytatnak. De azért az elszomorított, hogy fogalma sem volt egy specialty hely egyébként szuper baristájának az ilyen alapfogalmakról. Ellenben nyugodtan konstatáltam, hogy hitelességemet megtartva ma este úgy blogolhatok, hogy a bejegyzéshez illő, méltányos kereskedelemből származó kávé képét tehetem ki illusztrációként. Cappuccino-t ittam, ahogy általában, és mindösszesen 560 Ft-ot fizettem. Specialty kávéhoz méltóan halovány, gyümölcsös, lágy ízeket fedeztem fel, és gyönyörűséges díszítéssel büszkélkedő tejhabbal ajándékozott meg az ismerethiánya miatt megilletődött srác.

Bevallom, nincsenek illúzióim, nem hiszem, hogy sikerül majd minden egyes nap a méltányos kereskedelmet támogatnom, és ezt a blogomban sem tudom kinyilatkoztatni teljes biztonsággal. Ám azt vállalom, hogy igyekszem kávéfogyasztásomat szigorú mennyiségi és minőségi korlátok közé szorítani, hálával adózni érte, és amikor csak tehetem, figyelni arra, hogyan jutott az a bizonyos kávé egészen a csészémig, hogy örömömet lelhessem benne és hódoljak cseppet sem hétköznapi szenvedélyemnek.

És te?

Üdv,

Nita