Állok a Lidl pénztáránál a sorban, és figyelem, hogy mennyi fölösleges műanyagot vásárolnak az emberek. Egy tizenéves fiatalokból álló társaság nyilvánvalóan esti bulira készül, egy halom sört és cidert tesznek épp a szalagra. Az egyikük hirtelen eszmélve közli, hogy szatyrot kell venniük, mert nem hoztak. Erre a csapat egyik tagja figyelmezteti, hogy „de hát műanyagmentes július van”! Ez simogatta a lelkem; a jövő generációja igenis komolyan veszi a környezetvédelmet. Vagy legalább ezt a kihívást. Bár lehet, hogy csak divatból, poénból. De mindenképpen dicséretes. Attól függetlenül is, hogy végül ez a társaság mégiscsak felrakott a szalagra néhány műanyag zacsit.
Azt gondolom, hogy hosszú távon működőképes lehet, ha a környezettudatos szemlélet fokozatosan, kis magokként beépül a társadalmi köztudatba, illetve az egyéni tudatba, majd szépen lassan természetes részévé válik a modern fogyasztói attitűdnek, valamint talán a termelésnek és szolgáltató-, vendéglátóiparnak is.
Hasonló gondolat vezérelte a Budai Vigadó mellett éppen egy éve megnyitott kis családi vállalkozás, a Bloom Coffee ( https://www.facebook.com/bloomcoffeebudapest/ ) tulajdonosát is. Orsi vezette be a budapesti kávézók életébe a HuskeeCup elviteles poharakat.
Megtudtam, hogy a poharak a kávészem héjának azon részéből készülnek, amely egyébként a kávéfeldolgozás során kidobásra ítélt melléktermék lenne. Tehát – némi lebomló műanyaggal keverve – tulajdonképpen teljesen természetes alapanyagból áll az a pohár, aminek kialakítása ráadásul bordázottsága miatt az elegancia mellett azt is biztosítja, hogy ne égessük meg a kezünket, miközben fogjuk. Egyszer kell megvenni a különböző méretben elérhető poharat, majd a következő kávézás alkalmával a HuskeeSwap rendszer részeként működő kávézóban a használt poharadat egyszerűen csak visszaadod és kicseréled egy tisztára. A poharakat ugyanis a kávézókban elmossák, még erről sem kell gondoskodnod. Mindössze annyit kell fejben tartani, hogy dobd be a táskádba indulás előtt a poharat és legyen nálad, amikor szükség van rá. A neten több oldalon is előre lehet tájékozódni, hogy mely kávézók részei a rendszernek.
A Bloom kávézó emellett az elviteles edényeinek anyagára is figyel, azok ugyanis lebomló műanyagból készültek; műanyag szívószálakat pedig nem kínálnak a vendégeknek. A pulton vizes poharak és egy kancsó víz, valamint természetes cukorhelyettesítők is hozzáférhetőek, így például Agave szirup vagy méz is. Orsi a lelkiismeretes és felelős üzletvezetés jegyében azt vallja, hogy csak olyan termékeket kínál a vendégeknek, amelyeket a saját gyerekeinek is bátran adna, így a sütik vagy a látogatásom alkalmával ajánlott zöldséges quiche sem tartalmaznak mesterséges adalékanyagokat. És, ami számomra igazán szívet melengető, hogy Orsiéknál a laktózmentes tej és a legalapvetőbb tejhelyettesítő (általában rizstej) nem feláras.
Felmerült bennem a kérdés, hogy egy kis családi vállalkozás hogyan képes a környezettudatos, modern szemlélet követésére, szemben sok nagy profitot termelő franchise kávézóval, amelynek szemléletváltása talán nem lenne gazdaságilag veszteséges, ellenben a környezetvédelem terjesztése, illetve a kávézó közönség tudatformálása szempontjából súlya lenne. Orsi erre könnyed természetességgel csak annyit felelt, hogy üzletpolitikájának alapja a lelkiismeret. Elhivatottan bízik abban, hogy a vendégek például a HuskeeCup poharak rendelkezésre állásával finoman motiválhatók arra, hogy ne igényeljék az eldobható műanyag termékeket, főleg, hogy rendszerint még a lebomló műanyagot sem komposztálják, hanem rendszerint szimplán az első szembejövő kommunális kukába dobják. A Bloom kávézó egyébként e szemlélet részeként saját logóval ellátott porcelán poharakat is forgalmaz, habár azok nem a klasszikus elviteles poharak funkcióját töltik be kevésbé praktikus kivitelezésük miatt.
A környezettudatos szemléleten túl a kávé a minőséget képviseli. Baristájuk éppen a látogatásomkor magyarázta el két szakértő vendégnek a különböző kávékülönlegességeik lényegét, és kétségkívül mély szakértelemmel mesélt a filterkávék és egyéb csodák elkészítési módjáról. Én ettől függetlenül – tekintve, hogy éhgyomorra egy igazán jó reggelire és nem kávékóstolásra vágytam – egy cappuccinot kértem almás pitével. Columbiai kávéból készült, igen ízletes és igényesen felszolgált cappuccinot kaptam, amely egy tradicionális ízvilágot képviselt, kifejezetten a laikus ízlésvilágnak ajánlva. Őszintén szólva kivételesen nehezen tudtam összpontosítani a kávé lélekmelegítő élményére és a nyelvemmel való találkozás pillanatára, mert éppen, hogy hozzájutottam kis napi kedvcsináló reggelimhez, amikor befutott Orsi kisebbik csemetéjével, aki cukiságával magára irányította a figyelmemet.
És ez az a pont, ami a környezetvédelem mellett a Bloom kávézóba vezérelt. Szerettem volna beszélgetni egy olyan nővel, aki kisgyermekes anyukaként vezet egy kávézót. Orsi története megihletett. Adott egy csinos, igényes, harmincas éveiben járó nő, aki évekig pályázatíróként dolgozik a magánszférában. Adott egy támogató férfi, aki egyben kolléga is. A házasság megköttetik, és megszületik az első leánygyerek. Orsi otthon marad a babával, majd hamarosan úgy dönt, nem megy vissza robotolni a céghez. A férj és a feleség is munkát vált, a feleség viszont hatalmas lépést tesz. Kávészenvedélyének hódolva a feleség a férjjel kávézót nyit Budapest frekventált várnegyedének közvetlen közelében, vállalva a kávézó-üzemeltetéssel járó valamennyi kockázatot. És a nyitással nagyjából egyidőben kiderül, hogy úton van a második baba is. Orsit azonban ez sem riasztja vissza a vállalkozástól. Sokat segít ugyan a férje, de az élete folyamatos anyai és üzletasszonyi helytállás. Korábban babakocsival is futott, ma már csupán negyed órája adódik egy nap arra, hogy kicsit tornázgasson. Napközben intézi az adminisztrációt, a beszerzések nagy részét, bemegy a kávézóba, vigyáz a kicsire, délután játszótéri anyukává alakul, majd fürdetés után következik az esti műszak: a szakadatlan ötletelés, hogy mit és hogyan lehetne még fejleszteni a kávézóban. Énidő tehát közel nulla. Mégis, amikor megjelenik csütörtök reggel a Bloom ajtajában, fáradtságnak és lestrapáltságnak nyoma sincs, mosolyog és ezerrel pörög. Különösen, mivel ez a nap a Bloom kávézó egyéves szülinapja.
Hangosan elmerengek, vajon megéri-e ez az egész és nem lenne-e egyszerűbb az élete a kávézó nélkül. Bár nem tudok meg nagy titkot vagy praktikát, hogyan kell üzletasszonynak, feleségnek és kétgyermekes anyának lenni egyszerre, ám a látottak meggyőzőek: a kávézó meghitt hangulatú, letisztult, modern és felelősen, ökotudatosan működtetett, az éppen betoppanó férj arcán ragyog a mosoly, a pici gyerek pedig barátságos nyugalomban és békésen szemléli a kávézó rácsodálkozó vendégeit. Valóban az a bizonyos lelkiismeret lehet tehát a dolgok mélyén rejlő titok. Meg, hogy nem csak a család, de a kávézó is a szívügye.
Kedves Bloom! Boldog szülinapot és hosszútávú gyümölcsöző működést kívánok!
Üdv,
Nita
