A múlt hétvégét Miskolcon töltöttem. Ebben a városban nőttem fel, itt történtek velem a nagy „Elsők” is: első szerelem, első csalódás, első barátság, első munkahely és még sok más. Miskolc számomra – már, ha csak a gyökereimből indulok ki – a kezdetek városa. Éppen ezért kifejezetten örülök, hogy…

Hahó! Előző vasárnap csodálatos zarándokutamról, egy mini El Caminoról kezdtem el beszámolni nektek. Az utazás napját kivéve az első három túranapunkat mutattam be. Készen álltok újabb három napra?

Gyalogolok az úton, hátamon Logan-nel, a türkizkék, nálam csaknem hatalmasabb hátizsákkal, lábamon vaskosnak érzett túrabakancsommal, fejemben kuszán kavargó gondolataimmal, mellettem ugyanarra tartó társammal. Mögöttünk a már jól ismert tip-top-tip-top hang sejlik fel, s tudjuk, túrabottal érkezik…

Képzeljétek el, hogy a tűz és a víz egymással összhangban átjárják a testeteket; magatokban érzitek a világmindenséget; az izmaitok harmonikusan erőlködnek; az elmétek minden gondolata egyre csendesül; és mindeközben csatak vizes hajjal, izzadságtól bűzölögve küzdelmesen próbáljátok követni a…

Az elmúlt hétvégén Balatonfüreden jártam, a Larus Cafe Bar-ban. Azt hiszem, magamtól nem tértem volna be ide, mert tipikusan olyannak tűnik, ahová csini ruciban, tökéletes frizurával, szépen sminkelve, jól öltözött pasival az oldalamon, a legközelebbi parkolóban letett sportautóból kiszállva jelenik…

Tatáról – ciki, nem ciki – én mindig a várbörtönre asszociáltam. Meg a tóra. És így ennyiben ki is merült számomra a város. Az elmúlt hónapokban azonban többször, több módon is belekukkanthattam a tatai látnivalókba. Például futottam a tó körül, sétálgattam és üldögéltem a várnál, majd az…