A Nő - cseppet sem, ahogy teremtetett

2019. december 16. 22:48 - Pápai Anita

„Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett. […] Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. […] Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.”[1] – ezúttal a Marangonában jártam és Évával beszélgettem.

Budapest szívében, Újlipótvárosban van egy hely, amely angyali színekben pompázik, a városban készített gyönyörű sütikölteményekkel dúsított tökéletes harmóniát sugározva, angyalszárnyas hintát kínálva a móka – de leginkább egy kiváló Insta-fotó – reményében, ahol egész egyszerűen az a benyomásunk keletkezik az ajtón belépve, hogy itt lakik Éva, a Nő. Ragyogó fények, édeskés, bűnös élvezetekre hívogató dizájn, a mennyei és a földi éden találkozása. A Marangona így is hirdeti magát: Budapest legcsajosabb cukrászdája. A marketingje pedig nem hazudik; azt kapod, amire számítasz, hacsak nem még nagyobb tündöklést. Enyhén szirupos arculata azonban szerethető bájt közvetít, bár deklarált célközönsége úgyis inkább a Nő. Éppen ezért volt meglepő, hogy a kirakaton bekukkantva első szembetűnő vendégként egy férfi volt látható, aki üldögélt békésen, újságját olvasgatva.

Sütit és kávét akartam. Azonnal. Nehéz nap volt. Ez a hely pedig éppen azt nyújtotta, amire aznap szükségem volt: apró élvezetes bűnbeesést egy sóskaramellás brownie-val, egy kókuszos mandulás keksszel, néhány sajtos rudacskával és egy csésze Pascucci kávéból készült cappuccinoval. Szívecskés tejhabos kávét kaptam, amely ízesítés nélkül is kényeztető, kiegyensúlyozott ízvilágot képviselt. A sütik a modern ízlésnek megfelelően díszelegtek és ízlelődtek, bár már súrolták az émelyítően édeskés kompozíció határát. Kávémmal és desszertjeimmel kielégítően mosolyogtam az aznap terheit lassan feledve, s közben asztaltársaságomban megtapasztalhattam, amint Éva három nő képében megjelenik, nagyot tarol, majd újjászületik, megcáfolva azt a bibliai nőképet, amely interpretációjában a nő tulajdonképpen egy fantáziátlan teremtési melléktermék, aki nem mellesleg minden szenvedések okozója.

Éva tehát megmutatta magát három teljesen különböző alakban, teljesen különböző külsőben és hol egyforma, hol eltérő, de mindenképp egyedi és komplex világlátásában. Egy valamiben azonban tökéletes egyezőséget mutatott mindhárom alakja: a bűnbeesés egyik tárgya mindhármuk esetében a sóskaramellás brownie-ban és tejjel lazított kávéban testesült meg.

Első jelenés:

Éva 33 éves, vékony, izmos testalkatú; apró mellek, formás fenék, széles mosoly, hosszú barna haj. Aktív és nyitott teremtés, empatikus és szorongó lélek. Nemrég felfedezte, hogy immáron 8! őszhajszál díszeleg fejkoronáján, az orcája pedig korábbi feszességét elveszítve hetykén löttyed orra köré, testével pedig egyre nehezebb megcsinálni mindazt az akrobatikus mozdulatsort, amit gyerekként könnyedén abszolvált tesiórán. Nem csoda, hisz ugye miért is kellett a kezdetek kezdetén abból a bizonyos almából enni? Emiatt kénytelen szembesülni az idővel, annak rohamos múlásával. De torkosságából semmit sem tanulva, most is hasonló ízes bűnökön töri a fejét. Mindeközben nem hagyja nyugodni a tudat: leélte már élete több, mint egynegyedét.

Második jelenés:

Éva 41 éves. Szőke, hosszúkás hajú, csinos és normális testalkatú, égszínkék tekintetű. Nincs sminkelve, természetesen szép. Kíváncsi és bohókás lelkű, ám a racionalitás már nagyobb fokban képviselteti magát bölcs fejében. Az idő múlásán nem aggódik, letisztult gondolatokkal és elfogadással tekint a jövőbe. Múltjával tisztában van, és higgadtan nyugtázza korábbi, meghatározó étkezési problémáit. Ám azért soha nem néz tükörbe, hogy elkerülje az esetleges önmarcangolást.

Harmadik jelenés:

Éva 34 éves. Divatos rövid frizurát és dögös piros szemüveget visel. Tudja magáról, hogy Nő, ennek megfelelően a társadalmi nőideálhoz méltó öltözékben, magassarkú csizmában jelenik meg, s csak otthon vált át puha állatfigurás pizsamára. Formás, dús keblek és csókra formálódó természetes ajkak; hangos, élettel teli nevetés jellemzik. Harminc év introvertált bizonytalansága után egy ideje élvezi a felszabadító önmegvalósítás változatos útjait, és rendszerint humora mögé rejti mély érzelmeit. Az idő múlása csöppet sem izgatja, hisz mindig arra vágyott, hogy érett nő váljék belőle.

Éva minden alakjának minden rezdülése elárulja az egyediséget, és méltóan példázza a teremtés nagyszerűségét, amiért a Férfi igazán hálás lehet. De nem hagy nyugodni, hogy Éva első alakja az idő miatt gondterhelt. Érthető, hiszen azzal az aránytalan büntetéssel sújtották, hogy elvették tőle az örök földi élet lehetőségét, elé dobva jó esetben is legfeljebb úgy száz életévet, amiből ugye már 33-at leélt. Életszeretettel megtelt fejében tehát nap-mint-nap komoly logisztikai harcot vív, hogy valamennyi tervét belesűrítse földi korlátaiba. Az idő azonban egyre gyorsabban halad, és a teste, meg a tudata bosszantóan figyelmezteti őt időbeli és térbeli determináltságára. Ezzel dacolva olyan apró trükköket vet be, hogy mondjuk nem hord bordó színt és kikéri magának, ha azzal akarják őt felaggatni, hiszen a bordó nem éppen fiatal szín, az már a deklaráltan érett nőnek való!

Ehhez képest harmadik alakjában Éva – bár csak egy évvel idősebb – imádattal tekint az érett bordóra, mert pontosan tudja, hogy az egy vonzó szín és jól áll neki. Testével évente megújuló, ám ugyanolyan rendszerben működő körforgásban él: minden év januárjától júliusig komoly elhatározástól vezérelve, feszített tempóban küzd a társadalmi közfelfogásnak tetsző lapos hasért és feszes popsiért, majd eleget téve belső vezérlésének, júliustól decemberig inkább lelkifurdalással átitatott alibi-üzemmódban közelít a sporthoz és a diétákhoz. Kifejezetten előnyösnek tekinti, hogy gyerekként sem ment neki jól a bukfencezés, mert így felnőttként sem kell szorongania azon, ha nem sikerül azt testével kiviteleznie. Amikor pedig zuhanyzás közben esetleg meghúzza nyakizmait, egyszerűen bekeni izomlazítóval; stresszfaktor nélkül.

Éva második alakja mosollyal kísérve emlékezik vissza arra az időre, amikor még nézegette magát a tükörben. Egyszer felfedezte, hogy megereszkedett a bőr a nyakán és ráncok keletkeztek a kezén. Épp, mintha öregedne. Nem hitt a szemének és megállapította, hogy mindez nem is az övé. Aztán utánagondolt a helyzetének, és ráébredt, hogy mennyi mindent tudhat maga mögött, hogy ki ő és mit akar az élettől, s, hogy tulajdonképpen minden egyes ráncvonás mögött az ő történetének egy szelete rejlik. Ez igenis mind Ő! Közeledett hát tükörképéhez és ismerkedni kezdett vele. Jól megnézte magának és konstatálta a tényeket. Azóta tükröt ugyan nem használ, de életkora mögött álló éveire szeretettel és elfogadással tekint vissza. Elfogadása pedig meghozta gyümölcsét: 40 évesen, 25 év étkezési zavar után először igazán és rendesen megjött a menstruációja.

Az ösztrogén-szint egyre fokozódik a kávézóban. Éva alakjai feltárják egymásnak lelkük sikereit és vívódásait, és bajtársiassággal nyújtanak egymásnak támaszt, hangos nevetéssel kísérve gondolatcseréjüket. Nézem ezeket a Nőket, s közben a Nőn merengek. Vajon mitől Nő a Nő?

Éva harmadik alakja az intuícióra fogja. Szerinte a Nő képes ösztönösen rendet rakni a háttérben és feltétlen szeretettel viszonyulni a környezetéhez. Második alakja szerint a gondoskodás és a széleskörű, komplex proaktivitás elemi képessége teszi a nőt Nővé, amihez társulnia kell a férfi által is elismert úgynevezett nőies megjelenésnek, és elengedhetetlen a Nő folyamatos szorongásra való ugyancsak ösztönös képessége. Éva érzékeny első alakja pedig a tanult külsőségek immáron tudatos mellőzésével a harmóniateremtésre való képességet emeli ki elsődlegesen.

Íme három női alak, három különböző meglátással. Ekkor megértettem, hogy dacára az egységes sóskaramellás brownie-nak és tejhabos kávénak, de legfőképp a folyton háttérben lappangó aggódásnak és szorongásnak, egyszerűen attól lesz az ember igazán Nő, hogy Nőnek érzi magát. Akár időszakosan, akár az elejétől fogva, akár kifejezve ezt, akár elrejtve. Hogy hogyan legyünk Nők, generációról generációra öröklődő tudást kapunk vagy szerzünk gyermekkorunktól kezdve, ám tudatunk érésével saját, önálló fogalmunk lesz erről. És mindegy, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és mit hozunk magunkkal, mindegy, hogy asszonyok vagyunk, anyák, szingli nők vagy biológiailag nem nők, mindegy, hogy vékonyak vagy testesebbek vagyunk, hogy kicsi a mellünk vagy nagy a fenekünk, hogy rövid-e a hajunk vagy nincs is hajunk, hogy szeretünk-e főzni, horgolni, vagy inkább boxolni, mindegy, hogy hol és hogyan élünk és milyen korban járunk épp, Éva mindannyiunkban ott van, akik akarjuk, hogy ott legyen. Nem csöndes háttérszereplő, nem a férfitest mellékzöngéje, hanem “minden élő anyja”. A Nő. Kortalanul. Kávéval, sütivel vagy bármilyen édes csábítással felvértezve. Hogy az élet-ereidben lüktethessen.