Harminchárom. Páratlan szám és összetett szám. Jó barátunk, Wikipédia szerint a 33 a számmisztikában az egyik mesterszám, jelentése: Egyetemes szolgálat; a 33 ugyanakkor vallási erővel is bír, ugyanis a 33. életév a „Krisztusi kor”, és e szám a keresztény számmisztikában a megváltást és a tökéletességet jelképezi. Témánál vagyunk, ami az életkort illeti. Tegnap volt a szülinapom.

Megtanultam, hogy nem illik keseregni mások előtt az idő múlásán, mert rajtunk kívül esetleg mások még érzékenyebben élhetik meg ezt a tényt. Szóval ez most itt egy örömködő bejegyzés lesz arról, hogy milyen csodás a harminchármat elérni, hát még átlépni. Nos, egy biztos, eljön a másnap, és semmi sem változik.

Az Artizán Pékségben (https://www.facebook.com/artizanbudapest/) ünnepeltem. Előre elterveztem a napomat, amelyet reggel munkába-futással és kávézással akartam tölteni, mielőtt egy egész napos szakmai megbeszélésre indulnék. A futástól azonnal elment a kedvem, amikor realizáltam, hogy nagy késésben vagyok, így már csak az ízélvezetre jutott idő. Az Artizán Budapest V. kerületében, a Hold utcában lelhető fel, impozáns környezetben. Apró helyiség, pici teraszos résszel, két emelettel. A neve árulkodik arról, hogy itt kézműves termékek kaphatók.

Ismertem már korábbról a helyet, néha itt szoktam ebédelni, ám a kávéjukat most kóstoltam először. Beléptem, meghoztam a nagy dilemmát okozó döntést, hogy mi legyen a kávé mellé az ünnepi reggelim, és rendeltem: cappuccino-t kakaós csigával. Kihozzák majd, mondták. Az emeleten helyet foglaltam és itt elkezdődhetett csöndes egyedüllétemben a számvetés. Harminchárom. Ízlelgettem a számot, pörgettem az éveket, gondoltam, szépen határozottan listázom majd, mik vannak mögöttem, mik várnak rám. Hm, hát ez az az élmény, ami ezen a reggelen nem adatott meg.

Sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy milyen szép és kellemes ez a hely. A fönti rész olyan, mintha egy kedves nappaliban kávézgatnék, ahonnan le lehet látni a „konyhára”. Lent sürögtek-forogtak az eladói kezek, a sok gyönyörű péksütemény között folyamatosan kiszolgálták a vendégeket. Közben szólt a vitalitást sugárzó zene, és a lenti hátsó részen folyt a pékáruk készítése, sütése. Az egyik lány épp töltelékkel kenegette a csodás sütiket. Béke volt itt és idilli hangulat. Franciaországba képzeltem magam, pedig ott még nem jártam. Betévedtem a mosdóba, és komolyan le voltam nyűgözve. Tudom, ízléstelen mosdót fotózni, de ezt nézzétek! Itt az embernek még időzni is van kedve.

Aztán megérkezett a reggelim. A kakaós csiga hatalmasnak tűnt, de pillanatok alatt elfogyott. A kávé közepes pörkölésű, és lágy, simogató volt. Nem volt hűha élményem, de kifejezetten finom volt. A tejhabban sem csalódtam. 1090 forintot fizettem.

Egy kedves ismerősöm azt javasolta előző nap, hogy kívánjak valamit, amikor reggel sütizek. Így tettem. Mindössze húsz percet töltöttem ezen a helyen, de a köszöntés hangulata átjött. Felköszöntöttem saját magam. És végül mégiscsak összeállt valami ezzel a harminchárommal kapcsolatban. No lássuk, Artizán, milyen gondolatok szaladgáltak kora reggel az emeleteden üldögélve.

1. Amikor gyerek voltam, és anya túllépte a harmincat, öregnek gondoltam. A harminc egy bűvös, távoli jövőként lebegett előttem. Aztán hirtelen szembesültem vele, hogy bizony itt van az a nyakamon. Most meg még krisztusi kort is hozott magával! Öregnek ugyan egyáltalán nem érzem magam, mégis dolgom van azzal, hogy ennyire nehezen élem meg az idő múlását. De miért? Mindenki mondja, hogy annyi vagy, amennyinek érzed magad. Ez sovány vigasz. Én ettől függetlenül félek az öregedéstől, pláne annak látható és érezhető jeleitől. Talán azért, mert imádok élni. És ebből még rengeteget szeretnék kapni, mohón falni. Az elmúlás miatt egyébként már ovis koromban is aggódtam. Anya ezért azzal biztatott, hogy majd öregkoromra feltalálják az Élet Vizét, amitől én tutira örökéletű leszek. A kis naiv álmodozó Anita ezt megette. De totálisan.
2. Ha már az öregedés jeleiről szóltam: egészen pontosan öt ősz hajszálamat látom minden nap. És ez minden nap zavar. Szembesít a korommal, amin ugye most nem kesergek, mert nem illendő. Eleinte kitéptem az elsőt, aztán elhatároztam, hogy én bizony megbarátkozom vele. Főként, hogy szegény minden alkalommal lelkesen bújik ki, hogy létezzen ebben a világban, hát hogy lehetek ilyen kegyetlen, hogy megfosztom az élettől? Így meghagytam. Erre szaporodott, a telhetetlen.
3. Azt mondják, harminc fölött már meg kell állapodni, le kell nyugodni. Nos, valahogy ez velem nem így történt. Én nagyokat változtattam mostanában, és most élek igazán. Rátaláltam a kreativitásra, a bátorságra, az erőre, az önszeretetre, a világra való nyitottságra és némi bölcsességre is.
4. Drága barátnőmmel telefonon konstatáltuk, hogy ez az a kor, amitől kezdve minden évben úgy köszönt fel legalább egy ember, hogy verbálisan tizennyolcnak vagy huszonkettőnek tekint. „Boldog tizennyolcadik szülinapot!” Ez király illúzió.
5. Az élet ugyanolyan szép harmincon túl is. Sőt, szebb. Vagy inkább más oldalát mutatja. Vagy én látom más aspektusból. Folyton változik és más arca kerül előtérbe. A napsütés viszont ugyanolyan melegen simogató érzést kelt bennem, mint korábban. Az eső is ugyanúgy bosszant, a természetre még mindig rácsodálkozom, az embereket továbbra is szeretem magam körül. Még mindig szeretek enni. Imádok mozogni és változatlanul sajnálkozom, hogy keveset alszom. A lelkem ugyanolyan érzékeny, csak talán stabilabbak a védőfalai. A figyelmem ugyanolyan éber a világ ingereire, mint harminc alatt. Mondhatom, alapjában véve nem változott semmi bennem, mégis igencsak más vagyok ma. Egyetlen teljesen új és ismeretlen jellemzőt hozott magával ez a harminc fölötti időszak: a kávé-függőséget. Amit ugye konzekvensen tagadok, tehát most is így teszek és írom helyette, hogy kávézás-élmény-függőség.

Ez volt a szülinapom szellemi terméke az Artizánban. Üzenem a harminc fölöttieknek, hogy értem az érveiket, csodás dolog az évek által szerzett bölcsesség és szépség, elismerem, hogy az idő múlása ellen nem lehet mit tenni, éretten el kell fogadni az élet természetes folyását, de azért ismerjük el, az Élet Vize egy igen szép és reményteli koncepció; titkon, amikor senki sem látja és hallja, fogok hinni benne. Mert Anyukám is megmondta. :-)

Üdv,

Nita