Csütörtök hajnali 6:30 volt, a nap már lelkesen mutogatta sugarait, én pedig izgatottan tüsténkedtem szokásos reggeli rutinomat felborítva, hogy minél hamarabb betérhessek az első kiválasztott kávézómba egy jó cappuccino-ra.

A munkahelyem közelében lévő helyet választottam, így az ismert útvonalon utaztam, villamossal és metróval. A villamos ablakán kifelé merengtem, és a telefonomat jó mélyen a táskámba helyeztem, nehogy a kezembe kerüljön és elvonja figyelmem a tavaszi reggel által kínált látványról. Elhatároztam, hogy ez a reggel a nyitás reggele lesz, amikor az ingereket beszippantom magamba és igyekszem minden érzékszervemmel jelen lenni, tudatosan. Így készültem a munka előtti kis énidőmre, amit igencsak meg kell becsülnöm, mert tudtam, feszített napjaimba ilyenre jóformán csak egyszer-egyszer kerülhet sor. Olyan ez, mint egy randi. Találkozás a legkedvesebb, legismertebb ismerősömmel, akit egyébként a mindennapokban rendszerint elhanyagolok.

Espresso Embassy (https://www.facebook.com/EspressoEmbassy/), Budapest, Arany János utca 15. Ismertem korábbról a helyet, kétszer-háromszor megfordultam már itt, amikor kezdett bevonzani a kávé világa. Úgy tartják a pestiek, hogy ha igazán jó kávét akarsz inni, az Embassy-be mindenképp el kell látogatnod. Így tettem.

Az ötödik kerületi menő üzletek között, szinte észrevétlenül illeszkedik környezetébe a kávézó, néhány kiülős asztalkával, székekkel az utcafronton, a járdán. A szürke bejárat egyhangúságát két cuki kutyaitató tálka dobja fel, majd amint belépünk a kávézóba, izgalmas utazás kezdődik.

Lágy café-zene, meleg fények, fa anyagú berendezés dominál. Kora reggel ellenére a baristák a pultban széles mosollyal várnak – rajtuk nem terpeszkedett el a reggel. Itallap nincs az asztalokon, a pult fölötti kiírás alapján kell rendelni, ami talán a kevésbé avatottak számára kellemetlen lehet, mivel a táblán feltüntetett sorok értelmezése valószínűleg kihívást jelenthet számukra. Ezt kompenzálja a baristák segítőkész hozzáállása, akik tényleg készséggel magyaráznak el mindent, amit kérdezni szeretnél tőlük. Az egyik lány olyan kis tündéri légies könnyedséggel járt-kelt a pult és a vásárlásra kitett csomagolt kávék sorai között, rendezgetve a kínálatot, hogy szinte adta magát az igény, hogy megszólítsam. Kíváncsi kérdéseimre úgy felelt, hogy szavai elhivatottságról árulkodtak: ő valóban vérbeli barista, komolyan veszi a kávékultúrát, ez egyértelmű. Elmesélte – és ennek tanúja is voltam –, hogy minden reggel előkóstolják az aznapi kávékínálatot, hogy meghatározzák, milyen ízvilág dominál éppen. Ezen a csütörtök reggelen egy karakteres mogyorós íz mutatta meg magát a kávémban.

Nagy cappuccino, laktózmentesen, 900 forint. Nem szimpatikus, bár sajnos szinte konvencionális, hogy alternatív vagy laktózmentes tejért felárat kell fizetni. Viszont a pult mellett kiegészítők találhatóak, amelyekből szabadon lehet válogatni: barna cukor, sima cukor, méz!; aztán van egy csap, amelyből szűrt víz folyik. Sütis pult is van, de ott már tényleg tombolnak az árak.

Leültem egy külföldi nő mellé. Rövid fekete haj, hatalmas mélybarna szemek. Egy fecni szalvétára írt képleteket vagy miket, én pedig oda-oda pillantgattam, mert izgalmas volt látni, ahogy látszólag inspirációt gyűjt és közben már a harmadik espresso-t issza. Nem függőségből, inkább szenvedélyből. Egy kocka csokival kísérve.

A vendégek szinte mind külföldiek, a baristáknak meg se kottyan velük kommunikálni. Ha erről a helyről kellene mintát venni a magyar vendégszeretetről és kávézókultúráról, azt hiszem, nyugat-európai színvonalat képviselnénk objektíven is.

Jól éreztem magam. Nem olyan gondolataimba süppedősen jól, mert a hely alapvetően közösségi kialakítású, vagyis nem az intimitás és a világtól elbújás jut eszembe róla, sokkal inkább egy üzleti megbeszélés, egy turistáskodós kávézás, vagy egy „akarok egy jó kávét” beülés. Amikor kiléptem, szinte el is felejtettem, hogy dolgozni indulok. Mosollyal az arcomon érkeztem meg a munkahelyemre, mint aki valami titok ismerője. Az én kis titkos én-reggelemé. Ahol rendületlenül sütött a nap.

Nektek is sok-sok napsütést kívánok! :-)

Üdv,

Nita