A tejhabos mindenit!

Egy kávét kérek tejhabbal, köszönöm!

Tejhabos kaland a Tátrában egy deszkához kötözve II. rész

2020. március 07. 15:56 - Pápai Anita

A koronavírus alattomosan terjeszkedik, az általa okozott aggodalom és pánik pedig szépen begyűrűzött a mindennapjainkba. Nem tagadom, engem is foglalkoztat a probléma, ám elhatároztam, nem vagyok hajlandó az alapvető tudatosság szintjénél túlmutató figyelmet szentelni rá. Ezért ebben a posztban inkább a hozzám hasonlóan kikapcsolódni vágyók lelik majd – remélhetőleg – örömüket, ugyanis vírusokról nem lesz szó. A halálfélelmet azért nem hagyom ki. Hisz kalandot ígértem Chopok-i snowboard élménybeszámolóm első részében. Íme a folytatás.

Tovább
komment

Tejhabos kaland a Tátrában egy deszkához kötözve I. rész

2020. február 15. 20:15 - Pápai Anita

Csupán néhány életév áll mögötte, de apró fejében empirikusan már megfogalmazódott a gondolat: a tél szívás…a hó szép, de hideg, tehát az is szívás…szánkózni pedig egyáltalán nem mókás, mert mi a fenének csúszunk le, aztán meg vonszoljuk magunkat vissza a dombtetőre, hogy túlöltöztetett testtel, cseppet sem praktikus kezeslábasunkban és rózsaszín-fehér csíkos – vérciki – csősapkánkban, nedvesre izzadt alsóöltözékkel terhelve, fagyott lábujjakkal próbáljuk erőltetni és elhitetni az illúziót, hogy élvezzük a hideget, meg persze kell a friss levegő; amikor bent, a jó melegben barbizhatnánk kakaót kortyolgatva, amit anya gondosan odatesz elénk?!

Tovább
komment

Kobold-szerencse, avagy kávézás macskára hangolva

2020. január 11. 21:58 - Pápai Anita

Leprechaun. Ejtsd: Leprikon. Jelentése az íreknél: kobold. Apró, szakállas, részeges figura, zöld kalappal a fején, amely szerencsét hoz annak, aki rátalál. Arról inkább csöndben hallgatok, hogy az emberrel való kapcsolata a fogságba esésén alapszik, amelyből úgy próbál szabadulni, hogy teljesíti fogvatartója három kívánságát. Nos, fogság-kérdés ide vagy oda, én találkoztam Leprikonnal, és meglett a szerencsém. De azt hiszem, Neki is.

Tovább
komment

Karácsony, tejhabosra hangolva

2019. december 23. 10:45 - Pápai Anita

Sokfélék vagyunk. Az ünnepeket is sokféleképp szeretjük, vagy nem szeretjük. Különösen a karácsonyt. Vallásosság ide vagy oda, a karácsony társadalmilag a legnagyobb ünnep az évben. Nos, a magam részéről nem maradhat karácsony és advent mézes karácsonyi latte nélkül.

Tovább
komment

A Nő - cseppet sem, ahogy teremtetett

2019. december 16. 22:48 - Pápai Anita

„Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett. […] Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. […] Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.”[1] – ezúttal a Marangonában jártam és Évával beszélgettem.

Tovább
komment

Kávézzunk és beszélgessünk a FOMO-ról

2019. november 22. 21:54 - Pápai Anita

Érezted már úgy, hogy mindenütt ott kell lenned, hogy nem maradhatsz ki semmilyen programból, közösségből? Tudod, milyen, amikor mindenről tudnod kell, mert nem engedheted meg magadnak, hogy valami infóból kimaradj? Ha igen, ha nem, gondolhatod, milyen frusztrációt okoz ez a fontoskodás a mindennapokban. Gyere, meghívlak egy kávéra, és közben beszélgessünk picit a FOMO-ról. (7 percnél hosszabb olvasási idő)

Tovább
komment

Kirándulás és kávézás családostul, hazai környezetben

2019. november 03. 12:12 - Pápai Anita

Beköszöntött az ősz. November, eső, köd, hideg, nyirkos ruhák, szürke égbolt. Kint a hirtelen hideg miatt tűrhetetlen didergés, míg a BKV-s tömegben a hirtelen felindulásból magamra aggasztott több réteg ruha alatt kemény izzadás, hisztis káromkodással kísérve. Ugyanakkor sütőtök minden formában, bekuckózás otthon vágyölő vastagzokniban és Disney-s pulcsiban, másra nem túl praktikus, de legalább fancy gumicsizma a novemberi esőben, kirándulás színes falevelekkel borított erdőben, és kávé…kávé…kávé. Tejhabbal, nyilván.

Nos, ezen a héten adtunk az érzésnek: az őszi szünetet annak elejétől a végéig maximálisan kihasználtuk családilag. Aktív, agykikapcsolós, alvós pihi. Szemezgetek egy kicsit belőle, elmesélem, merre jártunk. (bő 5 perc olvasási idő)

Tovább
komment

"Kedves Társadalom" - üzenet egy kávétól...nekünk

2019. október 18. 16:42 - Pápai Anita

Kedves Társadalom!

Hondurasi kávészemből készültem, megbízható körülmények között termeltek, Magyarországon pörköltek, speciálisnak minősítettek. Mézzel kevertek, egy csipetnyi tejhabbal díszítettek és üvegpohárban szolgáltak fel egy kocka kézműves csokival tálalva, ami lávasóból, kakaóból és különleges humánszellemből főtt ki, hogy Budapest VII. kerületében, a Kockacsoki kávézóban több ízű társával elnyammoghassák. Ám fellelhetőségi területem nem csupán egyszerű kávézó, kézműves csokimanufaktúra; autista személyek mellett helyet ad nemes célok álmodóinak is. Egy szerda este teljesedett ki az életem, amikor pár óra alatt nagy dolgoknak lettem tanúja.

Tovább
komment

Tudatos, etikus kávézás, nem csak a kávé világnapján

2019. szeptember 30. 20:19 - Pápai Anita

Szeptember 29., vasárnap – a kávé világnapja volt. Nyilvánvaló, hogy a "tejhabos életből" sem hiányozhatott a kávé pont azon a napon, amikor azt ünnepeljük. Ünnep alkalmával rendszerint átgondolom, mit jelent az ünnepelt számomra. Így történt a kávé esetében is. De végül a privát jelentőségnél sokkal fontosabb konklúzióra jutottam.

Tovább
komment

Légyszi, engedd a mamit kávézni!

2019. szeptember 21. 19:41 - Pápai Anita

Ha meghallom a szót: baba, melegség fut át rajtam jelentős cukiságfaktorral kísérve. Ha meghallom a szót: otthon, békés harmónia leng körül. Mégis, ha meghallom, hogy „otthon maradni babázni”: összeugrik a gyomrom; látni kezdem ifjú éveim végét, amikor elérem, majd csüggedten átlépem a független autonóm emberi lét határát és belépek az Anyák Országába, ahol játszóterek, Lego-k, pelusok, szoptatós melltartók, rövid hajak és praktikus ruhák uralkodnak, néhány Barbie-val és apró betonkeverővel megtűzdelve, és kialvatlan, meggyötört anyazombik járnak szellemjárást félig nyitott szemmel a reggel óta harmadjára felmelegített és még mindig csak háromnegyedig elfogyasztott koffeinmentes kávét kortyolgatva.

Tovább
komment
süti beállítások módosítása