A tejhabos mindenit!

Kávézzunk és beszélgessünk a FOMO-ról

2019. november 22. - Pápai Anita

Érezted már úgy, hogy mindenütt ott kell lenned, hogy nem maradhatsz ki semmilyen programból, közösségből? Tudod, milyen, amikor mindenről tudnod kell, mert nem engedheted meg magadnak, hogy valami infóból kimaradj? Ha igen, ha nem, gondolhatod, milyen frusztrációt okoz ez a fontoskodás a mindennapokban. Gyere, meghívlak egy kávéra, és közben beszélgessünk picit a FOMO-ról. (7 percnél hosszabb olvasási idő)

Tovább

Kirándulás és kávézás családostul, hazai környezetben

Beköszöntött az ősz. November, eső, köd, hideg, nyirkos ruhák, szürke égbolt. Kint a hirtelen hideg miatt tűrhetetlen didergés, míg a BKV-s tömegben a hirtelen felindulásból magamra aggasztott több réteg ruha alatt kemény izzadás, hisztis káromkodással kísérve. Ugyanakkor sütőtök minden formában, bekuckózás otthon vágyölő vastagzokniban és Disney-s pulcsiban, másra nem túl praktikus, de legalább fancy gumicsizma a novemberi esőben, kirándulás színes falevelekkel borított erdőben, és kávé…kávé…kávé. Tejhabbal, nyilván.

Nos, ezen a héten adtunk az érzésnek: az őszi szünetet annak elejétől a végéig maximálisan kihasználtuk családilag. Aktív, agykikapcsolós, alvós pihi. Szemezgetek egy kicsit belőle, elmesélem, merre jártunk. (bő 5 perc olvasási idő)

Tovább

"Kedves Társadalom" - üzenet egy kávétól...nekünk

Kedves Társadalom!

Hondurasi kávészemből készültem, megbízható körülmények között termeltek, Magyarországon pörköltek, speciálisnak minősítettek. Mézzel kevertek, egy csipetnyi tejhabbal díszítettek és üvegpohárban szolgáltak fel egy kocka kézműves csokival tálalva, ami lávasóból, kakaóból és különleges humánszellemből főtt ki, hogy Budapest VII. kerületében, a Kockacsoki kávézóban több ízű társával elnyammoghassák. Ám fellelhetőségi területem nem csupán egyszerű kávézó, kézműves csokimanufaktúra; autista személyek mellett helyet ad nemes célok álmodóinak is. Egy szerda este teljesedett ki az életem, amikor pár óra alatt nagy dolgoknak lettem tanúja.

Tovább

Tudatos, etikus kávézás, nem csak a kávé világnapján

Szeptember 29., vasárnap – a kávé világnapja volt. Nyilvánvaló, hogy a "tejhabos életből" sem hiányozhatott a kávé pont azon a napon, amikor azt ünnepeljük. Ünnep alkalmával rendszerint átgondolom, mit jelent az ünnepelt számomra. Így történt a kávé esetében is. De végül a privát jelentőségnél sokkal fontosabb konklúzióra jutottam.

Tovább

Légyszi, engedd a mamit kávézni!

Ha meghallom a szót: baba, melegség fut át rajtam jelentős cukiságfaktorral kísérve. Ha meghallom a szót: otthon, békés harmónia leng körül. Mégis, ha meghallom, hogy „otthon maradni babázni”: összeugrik a gyomrom; látni kezdem ifjú éveim végét, amikor elérem, majd csüggedten átlépem a független autonóm emberi lét határát és belépek az Anyák Országába, ahol játszóterek, Lego-k, pelusok, szoptatós melltartók, rövid hajak és praktikus ruhák uralkodnak, néhány Barbie-val és apró betonkeverővel megtűzdelve, és kialvatlan, meggyötört anyazombik járnak szellemjárást félig nyitott szemmel a reggel óta harmadjára felmelegített és még mindig csak háromnegyedig elfogyasztott koffeinmentes kávét kortyolgatva.

Tovább

Álmok, tervek, macaronok - Chez Dodo

Tegyük fel, hogy van egy szuper piaci értékkel bíró diplomád, jól fizetett, menő állásod, szépen haladsz előre az életedben és fölfelé a munkahelyi ranglétrán, kitaposott utakon szökkengetsz, nincs rajtad megélhetési stressz, mert jól élsz anyagilag és csak annyi a dolgod, hogy nem nyolc órában ugyan, de beülj kényelmes székedbe és végezd el, amihez értesz, amit tanultál. Valahogy érezni lehet, hogy egy ilyen képben valami tutira bűzlik. Például, hogy nem vagy boldog.

Tovább

Tejhabos élet Nápolyban, praktikus tanácsokkal - II. rész

Hahó!

Két hete nápolyi élményeimről meséltem nektek (amelyet itt találtok), és most egy kisebb kitérő után ismét a dél-olasz régió központjába szeretnélek kalauzolni benneteket. Élvezetes olvasást kívánok!

Tovább

Lángol az Amazonas. Mit tehetünk?

Tegnap éjjel nehezet álmodtam. Éltem a megszokott környezetemben, egyszer csak magam mögé pillantottam, és egy hatalmas tornádó közeledett felém. Első reakcióm, mint a körülöttem lévő embereknek is, hogy fogalmam sincs, mi következik. Amint gondolkodni kezdtem rajta, már esélyem sem volt menekülni. Hatalmas és tompa robbanásszerű hang csapott le, majd elözönlötte a várost a mérgező finompor. Tudtam, ha levegőt veszek, megfulladok. Próbáltam visszatartani a lélegzetemet, de egyre nehezebben ment. Kerestem, hova menekülhetnék. De nem találtam semmit. Mint sokan mások sem. Aztán felébredtem.

Tovább

Tejhabos élet Nápolyban, praktikus tanácsokkal - I. rész

Leszállt a gép. A reptéren azonnal megcsapott a fülledt, párás, tengeri meleg levegő. Emberek, motorok, autók kaotikus tömegében valahogy eljutottunk a Garibaldi állomásra, ahonnan metróra szálltunk. Miután az ellenőr nyitott kedvességgel, önként segített nekünk megtalálni a megfelelő járatot és túl voltunk majd’ negyedórás várakozáson, a kétes kinézetű, ódon metró-jármű begurult a peronhoz. Állni kell, sokan utaznak. Körbenézek, eddig semmi extra. De valami mégis más, mint otthon. Egy csinos, szép nő a párjával épp előttem ül, összenézünk, és egyszerre a semmiből rám mosolyog. Visszamosolygok. Szemünkkel kedvesen köszöntjük egymást. A metrón. Hétköznap. Csak úgy. Nápolyba érkeztem.

Tovább

Éljen a természet! - Nagymarosi kávétúra

Kifogások helyett. Ez áll a Telekom Vivicittá városvédő futáson kapott pólómon. Annyi minden benne van ebben a mondatban. Nem csak a futás kontextusában, ez bármire igaz, amit az életben halogatunk. Így például arra is, amikor mellőzzük a természetjárást, hisz ugye nincs rá idő. Ám erdőbe menni igazán nem nehéz. Csak mindig találunk ellene kifogást.

Tovább