Hahó! Két hete nápolyi élményeimről meséltem nektek (amelyet itt találtok), és most egy kisebb kitérő után ismét a dél-olasz régió központjába szeretnélek kalauzolni benneteket. Élvezetes olvasást kívánok!

Tegnap éjjel nehezet álmodtam. Éltem a megszokott környezetemben, egyszer csak magam mögé pillantottam, és egy hatalmas tornádó közeledett felém. Első reakcióm, mint a körülöttem lévő embereknek is, hogy fogalmam sincs, mi következik. Amint gondolkodni kezdtem rajta, már esélyem sem volt menekülni.…

Leszállt a gép. A reptéren azonnal megcsapott a fülledt, párás, tengeri meleg levegő. Emberek, motorok, autók kaotikus tömegében valahogy eljutottunk a Garibaldi állomásra, ahonnan metróra szálltunk. Miután az ellenőr nyitott kedvességgel, önként segített nekünk megtalálni a megfelelő járatot és túl…

Kifogások helyett. Ez áll a Telekom Vivicittá városvédő futáson kapott pólómon. Annyi minden benne van ebben a mondatban. Nem csak a futás kontextusában, ez bármire igaz, amit az életben halogatunk. Így például arra is, amikor mellőzzük a természetjárást, hisz ugye nincs rá idő. Ám erdőbe menni…

Képzeljük el, hogy a jó tejhabos kávé, a futás és a kitartó küzdelem egy asztalhoz ülnek le vacsorázni. Mi lehet vajon a közös témájuk, ami mindhármukat igazán lázba hozza? Megvizsgálom hát, mi lehet a közös bennük. Eféléken merengek ma a kávézásom közben.